1. fejezet

Utolsó iskolai nap

/Sandra szemszöge/

Nos, ahogy már említettem a nevem Alexandra Taylor Mitchell. DE nyugodtan szólíthattok Taylor-nak, esetleg Sandra-nak. Akárhogy, csak Alexandra-nak ne! Apa szólít egyedül Alexandra-nak, de nem mindig.
Hamarosan vége a sulinak és Los Angeles-ben újra felfordul az élet. Persze a nyaralás miatt. Holnap lesz az utolsó tanításai nap.Ha azt túlélem hálát adok az Istennek, hogy nem törtem el semmimet az iskolai évben.


Itt az utolsó tanítási nap. Annyira szeretem ezt a napot. Egész évben szekáltak és most 2 és fél hónapon keresztül nem találkozom az idióta iskolatársaimmal. Felkeltem, felöltöztem, elrendeztem magam, majd lementem a konyhába. Anyu nem volt ott. Mit is reméltem? Azt, hogy egyszer itthon lesz reggel? Álomvilágban élek. Ez sose fog megtörténni. Pakoltam magamnak uzsit, majd kiléptem a házból. Bezártam az ajtót, de ekkor hirtelen megszólalt a telefonom. Megnéztem ki az. Apa volt. Ő legalább gondol rám.
-Haló!-szóltam bele.
-Szia babus! Felébredtél?-kérdezte.
-Igen. Most akarok menni a suliba.-mondtam, közbe elindultam.
-Értem. Anyád nem volt otthon ugye?
-Nem.
-Alexandra, figyelj! Tudom ez most nehéz, de át ki kell bírnod. Csak egy kis ideig. A kedvemért.
-Ki tudom bírni. Bízz bennem!
-Rendben, megbízom benned. Csak ne kelljen csalódnom.
-Nem fogsz.-mosolyogtam.
-Akkor jó. Figyi, most leteszem, mert találtak egy holttestet. Majd hívj ha van valami.
-Foglak. Szia!
-Szia!
Kinyomtam a telefont és eltettem a táskámba. Apa az egyetlen, akibe megbízom. Mindig is apás voltam. Miközbe így elbeszélgettem az időt megérkeztem a sulihoz.
-Mély levegő! Túléled!-mondtam, majd sóhajtottam egyet.

A suliépület udvarán alig voltak, viszont belül nyüzsögtek. Nagy nehezen odafurakodtam magam a szekrényemhez. Kinyitottam, de különös módon most senki sem csapta be előttem. Mi történt? Újévi fogadalmat tettek, hogy nem piszkálnak? Biztos....Furcsálkodva mentem be az osztályterembe. Átfurakodtam magam a padsorok között és leültem a helyemre. Az osztályfőnököm 2 perccel utánam jött be a terembe.

-Figyelem diákok! A nyári szünet nem azt jelenti, hogy henyéltek egész nap, és a parton napotok! Kiosztom a következő évi kötelező olvasmányokat.

Azzal elvett egy krétát és felírta nyomtatott betűkkel a következő könyvírókat és a könyvek címeit:

• Homérosz: Iliász
• Homérosz: Odüsszeia
• Szophoklész: Antigoné
• Shakespear: Rómeó és Júlia
• Theodore Dreisen: Amerikai tragédia

-4 író, 5 könyvcím. Ezekre a könyvekre elég lesz bőven a 2 és fél hónap. Ezeket a könyveket 11. osztályban venni fogjuk és még pluszba dolgozatot és esszét is kell írnotok belőle.Szeretném, ha mindenki elolvasná ezeket a könyveket. Néhányat filmbe is meg tudtok nézni, de én a könyvet javasolnám. Ennyi volt, én mára végeztem. Kellemes szünetet! A bizonyítványokat az ünnepségen adják oda nektek egyesével. Tehát senki nem megy haza az ünnepély után!-mondta.

Erre mindenki rohant kifelé az osztályból. Én direkt a végén szerettem volna kimenni, mert nem bírom ezt a nagy tumótust (tömeget). Mikor éppen kiléptem volna a teremből az osztályfőnök leszólított.

-Alexandra!

-Igen tanár nő!-mondtam, majd közelebb mentem hozzá.

-A következő évben jönnek új elsősök. Kellene nekik egy "idegenvezető", aki megmutatja az osztályokat, a fontosabb helyiségeket. Elvállalnád? te vagy az egyetlen diák, akire ezt rábízhatom.

-Elvállalom.

-Köszönöm szépen! Az iskola előtt majd esetleg küldök egy levelet hozzátok, hogy szeptember 1.-jén mire legyél itt.

-Rendben.-mosolyogtam.

-Még egyszer köszönöm Alexandra!

-Nagyon szívesen!-mondtam, majd kimentem a teremből.

A szekrényem felé mentem. kinyitottam, amikor hitelen valaki becsapta előttem. Hátrahőköltem, mire hangos nevetés harsant fel.

-Szia Sandra!-hallatszott, mire a hang irányába fordultam. Megnéztem ki ez az eszement. Alex Prentis volt az. 

Bevallom őszintén nem is tudom, hogy miért fordultam meg. Tudhattam volna, hogy ő az. Egész suli évben nem hagyott békén. Csodáltam is, hogy az utolsó napot is erre szánja.

-Mit akarsz segg fej?-kérdeztem, mire nevetett.

-Segg fej? Ugyan Sandra, miért lennék én segg fej?-kérdezte.

-Mintha nem tudnád!-mondtam, majd bezártam a szekrényemet.

Elindultam, de erre beleütköztem valakibe. Patrick Brown volt. Alex spanja.

-Hova méssz?-kérdezte.

-Közöd?-kérdeztem.

-Mi lett veled Sandra? Megváltoztál.-mondta Alex.

-Komolyan? Képzeld te semmit nem változtál. Ugyanolyan tuskó vagy, mint eddig.-mondtam.

-Az előbb még segg fej voltam.-mondta nevetve.

-Hamarosan börtön töltelék leszel, ha így fojtatod!-mondtam.

-Komolyan? Szólsz apucinak?-kérdezte Patrick.

Erre nem válaszoltam semmit, csak elfutottam. Egészen a gondnok szobájáig futottam. bementem, majd becsuktam az ajtót és ráültem az egyik dobozra. Éreztem, ahogy a könnyeim végigfolynak arcomon. Elővettem egy zsepit és letöröltem. Soha nem sírtam még a suliban. Oké, egyszer az általánosban, de azóta soha. Elegem van az idióta életemből. Utálom úgy, ahogy van. Szerintem még 10 percig bent lehettem, amikor kinyílt az ajtó. Gordon volt, a gondnok.

-Megint bujkálsz Sandra?-kérdezte.

-Igen, de már itt sem vagyok.-mondtam, majd felálltam és kimentem. 

A színház terembe volt az ünnepély. Mondhatni év zárónak is, csak a bizonyítványt is itt kapjuk meg, és nem az osztályban. Leültem oda, ahol a hülyék nem látnak. Az igazgató felment a színpadra egy mikrofonnal a kezében és belekezdett a mondandójába:

-Kedves diákok! Ismét egy sikerekben gazdag tanévet hagyunk a hátunk mögött. A futball-csapat remekül végzett az idei idényben, de a kémia- és a fizikai- szak körök is fantasztikus eredménnyel a végeztek a versenyeken. A téli és tavaszi musical is nagyon színpompás volt. Büszke vagyok az összes diákomra, akik valamilyen versenyen jeles eredménnyel végeztek. De nem is szaporítom a szót, hiszen már biztosan kíváncsiak vagytok a bizonyítványotokra.Először a 9. évfolyammal kezdeném.

Kiosztotta a bizonyítványt a 9. évfolyamosoknak, majd a 10. évfolyamosok jöttek. Én is 10. évfolyamba járok. Egy csomóan járnak erre az évfolyamba. Összesen 6 osztály indítottak, és majdnem az összesbe 35-40 gyerek jár. Szóval jó sok. Amíg elmondja az összes nevet, és amíg kijönnek az eltelik egy csomó időbe.

-És végül a 10. évfolyam legkiemelkedőbb diákja nem más, mint Alexandra Taylor Mitchell.-mondta az igazgató.

Felálltam, majd kimentem a színpadra. Átvettem a bizonyítványt, majd kezet fogtam az igazgatóval, amit általában ilyenkor minden diákkal megtesz aki kitűnő lett, vagy esetleg nem bukott meg. Mikor ez megtörtént visszaültem a helyemre. Az igazgató még kiosztotta a 11. 12. és 13. évfolyamos diákok bizonyítványát is. Majd ezekkel a szavakkal fejezte be:

-Köszönöm szépen nektek, hogy ilyen fantasztikusak vagytok! Igazán büszke vagyok arra, hogy ilyen jó tanuló, és rendkívül tehetséges gyerekek járnak ebbe az iskolába. Igazán megérdemlitek a pihenést.Kellemes nyári szünetet kívánok mindenkinek!

Erre megint viharzottak kifelé a teremből. Vége a sulinak. Túléltem. Ezt nem azért mondom, mert utálok suliba járni, hanem azért mert túléltem Alex és Patrick szekálásait egész évben. A szüleim erről semmit nem tudnak. Nem mondtam el nekik, hogy szekálnak a suliban. Talán így a legjobb. Kipakoltam a szekrényemből, majd hazamentem. Amint bent voltam a házba lehuppantam a kanapéra. Élveztem a nyári szünet első perceit. A pihenőkémet ismét a telefonom csörgése szakította félbe. Kikotorásztam a táskámból. Megint apu keresett. Felvettem.

-Szia!-mondtam.

-Szia kincsem! Otthon vagy már?-kérdezte.

-Igen. Nemrég értem haza. Ha a suliba lettem volna kinyomtam volna.

-Ezt jó hallani. Mármint nem a kinyomást, hanem azt, hogy otthon vagy.-nevetett.

-Értelek.

-Különben milyen volt az utolsó nap? Megkaptad a bizit?-kérdezte.

-Igen, megkaptam a bizit. A táskámban van.

-Oké. Ennek örülök. Majd ha találkozunk, akkor megmutatod ugye?

-Persze, hogy megmutatom.

-Jól van! Már alig várom, hogy lássam! Szeretlek! Szia!

-Én is szeretlek! Szia!-mondtam, majd kinyomtam és a telefont ledobtam a kanapéra.

Jó tudni, hogy legalább valakinek hiányzom. Ezekért a pillanatokért érdemes élni....