2. fejezet

Egy kis apróság

/Sandra szemszöge/

Na anyára aztán várhatok, amíg hazaér. Szerintem későn fog megjönni, ahogy általában. Úgy döntöttem nem fogok éhezni tovább, tehát csináltam magamnak valami egyszerűen összedobható kaját. Szépen megkajáltam, közben pedig néztem tv-t is. Valamilyen átverős valóságshow-szerű baromság ment a tv-ben. Kénytelen voltam azt nézni, mert semmi normális nem ment ebben a plazma-dobozban. 

Kb. este 6 óra lehetett, amikor kinyílt az ajtó, és anyu hangját hallottam:

-Sandra! Megjöttem!

Kimentem az ajtóhoz és nem hittem a szememnek. Az ajtón anyu jött be, utána pedig egy spanyol kinézetű fickó. 

Mi van? Most komoly? Anyám pasit hozott haza?

-Sandra, ő itt Antonio! A párkereső oldalon ismertem meg. Antonio, ő pedig itt a lányom Alexandra!

-Örvendek!-mondta, majd kezet csókol nekem.

-Én is!-mondtam.

-Christina már nagyon sokat mesélt nekem rólad.-mondta a pali.

-Érdekes, nekem semmit nem mesélt magáról.-mondtam.

-Szóval, áthívtam Antonio-t vacsorára. Persze csak ha nem baj.-mondta anyu.

-Nem, nem baj.-vontam meg a vállam.

-Ha akarsz te is ehetsz velünk.-mosolygott anya.

-Nem, köszi! Én már ettem.-mondtam.

-értem, akkor felmehetsz a szobádba is, de itt is lehetsz velünk.

-Nem, nem akarok zavarni. Inkább fent leszek.-indultam el felfelé a lépcsőn.

-Nagyon örültem Alexandra!-mondta Antonio.

-Én is.-fordultam vissza, hogy ezt elmondjam, majd felmentem a szobámba és bezártam az ajtót.

Ez nem lehet igaz! Anyám egy spanyol faszival van? Biztos álmodom. Valaki csípjen meg! Megcsíptem magam, de ez nem vált be. Nem tudtam mit tenni felhívtam aput. Kicsöngött..majd beleszóltak.

-Mitchell!

-Apu én vagyok!

-Sandra! Mi az? Talán történt valami?

-Anyának pasija van, arról a párkereső oldalról.

-Mi?

-Igen, jól hallottad. Elhozta ide a pasit.

-Hazavitte?

-Igen. Itt vannak lent a nappaliban. Fogalmam nincs mit csináljak!

-Oké.....Hogy néz ki a pasi?

-Antonio Banderas-hoz hasonlítanám, de nem tudom......

-Oké. Mi a neve?

-A keresztneve Antonio, a vezetéknevét nem tudom.

-WES! NEM LÁTTAD A KÖNYVEMET???-hallatszott  a túlsó oldalról.

-Nem Travis! Nem láttam. Egyébként is milyen könyvet keresel?-kérdezte apa.

-AMERIKAI TRAGÉDIA.-mondta Travis.

-Azon ülsz.-mondta apu haláli nyugalommal.

-Figyelsz?-kérdeztem.

-Persze, csak ezt a hülye könyvet kereste egész nap.-mondta.

-Ez az egyik kötelezőm.-mondtam.

-Sandra van egy ötletem!

-Mi?

-Elviszem hozzátok a könyvet, úgy, mint ha te kérted volna.

-És?

-És? Mi és? Akkor szemügyre tudom venni ezt az Antonio-t.

-Oké, de siess!

-Oké. Szia!

-Szia!-kinyomtam.

Odamentem az ablakhoz és vártam. 

/Wes szemszöge/

Letettem a telefont. Travis kivette a feneke alól lévő könyvet, majd tovább olvasta.

-Kell az neked?-kérdeztem, miközben a könyvre mutatta.

-Ez?-kérdezte.

-Nem az alsód! Naná, hogy a könyv!

-Igen kéne!

-Egy napra nem tudnád odaadni?

-Ennek köze van annak, amit Sandra-nak mondtál?

-Igen. Tudnád hanyagolni a könyvet holnapig?

-Talán.
-Akkor gyere.
-Most?
-Nem Travis! Holnap is ráér! Még szép, hogy most.
Nagy nehezen felkászálódott a székből, majd felvette a kabátját és elindultunk a garázs felé. Beültünk a kocsiba. A vezetésre próbáltam koncentrálni, de ekkor Travis közbeszólt:
-Tudom mire megy ki a játék!
-Mi? Nem értelek.
-Távol akarod tartani ezt a pasit a volt feleségedtől.
-Talán....
-Miért csinálod ezt? Az exed a végén még távol tartási végzést szerez ellened, mert megzavarod a magánéletét.
-Tévedsz! Nem rég váltunk el, és Christina máris egy párkereső oldalon akarja megtalálni az igazit.Tudnom kell, hogy milyen pasit akar választani.
-Szóval a saját érdekeidet nézed.
-Nem! Sandra érdekeit nézem.Tudnom kell, hogy Christina választottja jó apa lesz-e Sandra-nak.
-Értelek.
-Megjöttünk.-mondtam, majd félreálltam a kocsival.

/Sandra szemszöge/

Apuék kocsija megérkezett. Na végre! Épp ideje volt. Hallottam, hogy csengettek. Óvatosan kinyitottam a szobaajtót és a lépcső tetejéhez mentem, ahol jó kilátás nyílt az őseimre.
Anya: Wes! Mit keresel itt?
Apa: Szia neked is Christina! Amúgy Sandra-hoz jöttem. Szólt, hogy szerezzek meg neki egy könyvet.-mondta, majd a könyvre mutatott.
Antonio: Ki az szívem?
Apa: Csak nem zavartam meg valamit?
Anya: Ami azt illeti de!
Travis: Jó estét! Hogy vannak?
Anya: Maga meg mit keres itt?
Apa: Travis csak elkísért.
Anya: Azt hiszem tudod, hogy hol van Sandra szobája.
Apa: Persze.
Travis: Már itt sem vagyunk.
Antonio: Örültem!
Travis: Úgyszintén.
Feljöttek, közbe én bementem a szobámba. Apuék is benyitottak.
-Mi tartott eddig?-kérdeztem.
-Ezt a pasit ismerte meg anyád a társkeresőn?-kérdezte apa.
-Ja.
-Úgy néz ki, mint Antonio Banderas.-mondta Travis, majd leült az író asztalom melletti székre.
-Mit akar ez anyádtól?-kérdezte apa.
-Szerinted én tudom? Azért hívtalak ide, hogy kutass a pasi után.
-Azt akarod, hogy nyomozzak utána?
-Csak azt, hogy nézz utána. nem bízom meg ebben a faszkalapban.
Kopogtak az ajtón, majd anyu jött be a szobába és becsukta maga mögött az ajtót.
-Tudom mire akartok kilyukadni.-mondta.
-Nem értelek.-mondta apa.
-Foggalmam nincs, hogy miről beszélsz.-mondtam.
-Ne játszátok itt az értetlent! Sandra te idehívtad apádat, hogy nézze meg Antonio-t, apád pedig elhozta ezt a néger palit.-mondta anyu.
-5 éve a volt férje társa vagyok asszonyom!-mondta Travis.
-Mindegy! Így volt vagy nem így volt?
-Igen.-mondtuk egyszerre apával.
-Wes, menj haza és vidd el ezt a Travis-t is! Sandra veled pedig még beszélek!
Azzal kaptam aputól egy puszit, kimentek a szobából, majd hallottam, ahogy becsukódik az ajtó. Anyu pedig elkezdte a szokásos mondanivalóját:
-Alexandra Taylor Mitchell! Mit művelsz?
-Mire gondolsz?
-Tudod te jól, hogy mire gondolok! Sandra, tudom, hogy távol akarod tartani tőle Antonio-t, de ez a mesterkedésed nem fog összejönni! Szóval add fel, mert semmire nem fogsz menni! Érthető voltam?
-Igen.
-Nagyon jó!-mondta, majd kiment és becsukta az ajtót.
Sikítani tudtam volna! Akkorát, hogy szétesik a ház! Nem hiszem el, hogy ezt teszi!